Kukkoló társadalom

Székely Iván

Kukkoló társadalom-avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon

A fejezet azt tűzte ki céljául, hogy a Surveillance society vagyis a megfigyelési társadalom kialakulásának milyen okai és következményei vannak. Hogyan kell ezzel az információs társadalom által létrehozott tulajdonsággal együtt élni. 

Ki figyel meg kit?

Első látszólag nem fontos mozzanat, hogy meghatározza a szerző mit is nevezhetünk megfigyelésnek? Látszólag, mert amint elolvastam az erre vonatkozó részt rájöttem, hogy a jóval kisebb az tartomány, ami kimeríti a megfigyelés szó jelentését. Ami biztos, és amiben mindenki egyetért, hogy emberek viselkedésének, rendszeres monitoringózását kell értenünk alatta. Azonban a megfigyelés nem személyhez kötött csupán, vagyis nem csak magát a személyt lehet megfigyelni, hanem tevékenységein keresztül is (E-mail, kamera felvételek). A megfigyelés időben független a cselekvéstől, hiszen utólag is meg lehet figyelni összegyűjtött dokumentumok alapján. De szakirodalmak megkülönböztetnek profilírozást-ekkor a személy profilját építik fel a lassan begyűjtött információkon keresztül, Pl. vásárlási profil.

A megfigyelés három fő attribútuma:

Információs aszimmetria: azt értjük alatta, hogy a megfigyelő sokkal többet tud a megfigyeltjéről, mint fordítva.

Aktus rejtettsége: Nem feltétlenül jelenti a konkrét megfigyelés titkosságát, jelentheti azt is, hogy a megfigyelt nem tudja, az adatokat mikor mire fogják felhasználni.

Kontrollálhatatlanság: Lényege, hogy az esetek többségében még tiltakozni sem tudunk a megfigyelés ellen.

Azt a tényt azonban el kell fogadnunk, hogy megfigyelés nem újszerű a történelemben, mindig is voltak megfigyelések, azonban az írónő szerint ezek sose öltöttek ekkora méreteket mint ami napjainkban tapasztalható. 

Mit sért a megfigyelés?

Ha már tudjuk és tényként elfogadjuk, hogy megfigyelnek minket, akkor azon is el kell gondolkodni, mit is sértenek meg ezzel? Valójában a privát magán életünket. Ahhoz, hogy ezt valóban megértsük a szerző tisztázza a privacy fogalomfejlősét. Manapság már nem csupán a fizikai magánszféránk védelmére kell pusztán gondolnunk, másrészt az önrendelkezésen alapuló irányzat felé haladunk. Ez az elmozdulás hazánkban is megfigyelhető, melynek lényege, hogy az egyén maga rendelkezik a róla szóló információkról. Arról is olvashatunk, hogy nem szabad a privacyt pusztán csak saját életkörülményink között értelmezni, ahogy kultúra annyi féle határa van és annyi féle különlegessége. A társadalmi átalakulásokat a jogrend is igyekezett követni.

Elgondolkodtató az is, hogy hazánkban miért nincs megfelelő szó a privacyra? Az ok abban keresendő, hogy hazánk társadalmi fejlődési foka nem érte el a nyugati társadalmakét, amikor a fogalom megalakult. Nálunk a magánszféra feletti önrendelkezés igénye jóval később alakult ki.

A technológia szerepe és a magánszféra

A technikai fejlődés bebizonyította, hogy a gondosan kidolgozott jogi védelem, ami adataink felhasználhatóságát óvja, fokozatosan omladozik.

Megdöbbentő, de az első ilyen omlást nem a számítógép és internet idézte elő, hanem a telefónia. Lényege abban állt, hogy a telefon bevezetésével a magánélet határai leomlottak a telefonok számtalan módon lehallgathatóak voltak, így ami abban elhangzott annak magánjelleg biztonságát többé nem tudták garantálni.

A második ilyen nagy összeomlást a számítógép adatfeldolgozása jelentette. Hiszen az emberek egy része hamar rájött mennyi érdekes információ tárolható a gépeken egyes embertársaikról, meglepő, de más embereket ez pedig nem is foglalkoztatja.

A harmadik omlási szakasz napjainkban is tart és nem meglepő módon az internet idézte elő. Az embereknek egyre kisebb az az aránya, akik az általuk szolgáltatott információkat még befolyásolni tudják. Be kell tehát látnunk, hiába vannak jogi kartáink, ezek nem védhetnek meg minket. 

A mai helyzet…

A fejezte költői kérdéseket tár felénk melyre megdöbbentő válaszokat adhatnánk”ezt nem is tudtam” érzést okoz az olvasóban. Lerántja a leplet az egyes oldalakról, amelyek tudatosan figyelnek minket, olyan mélységig, hogy akár arcunk, autónk rendszámát is láthatják bármikor. „Periptikon” jelenséget találtam nagyon érdekesnek, mely arról szól, hogy az emberek többsége önként vállalja ezt. Be kell látnunk a mai világban egyre nehezebben, húzzuk ki magunkat a megfigyelés alól. 

A káros mellékhatások mindennapi életünkben

Először a pozitívumokat veszi sorra, miért is jó nekünk az internet. Majd áttér, azokra a káros esetekre melyek a megfigyelésből származnak. Az éttermi példa jól szemlélteti, hogy ha nagyon éhesek vagyunk és a pincér olyan étlapot hoz nekünk, amin jóval magasabb árak vannak, azt joggal kifogásoljuk. Hasonló a helyzet az internet kapcsán is. Hiszen az internetes profiljainkból jól kitűnik, mennyit vagyunk hajlandóak fizetni egy szolgáltatásért. A call centeres kisasszony, a spam levelek példáján keresztül eljutunk odáig, hogy be kell lássuk, mi nem dönthetünk a rólunk szóló adatok sorsáról. Arra is felhívja a szerző a figyelmünket, hogy az információs hatalom az, ami elkezdi a társadalmi szálakat is mozgatni. Tehát már nem csak egyénekről van szó, hanem egy jóval magasabb szintről.

Okok és érdekek

Az okok között is az első a technológia, persze ebből nem az következik, hogy egymagában ez a felelős, hiszen az emberiség mindig is hordozta magában a megfigyelés vágyát. Napjaink fejlettsége pusztán a szimbiózist teremti meg.

Másodsorban nem elhanyagolhatóak az üzleti érdekek sem. A nagy vállalatok, szolgáltató cégek tudatosan gyűjtik rólunk az információkat és igyekeznek a termékeiket a vásárló igényeire szabni. Ezen cégek lobbija olyan erős, hogy a spam levelek korlátozását sem sikerült még szabályok közé szorítani, pedig a tervek ötletek megvoltak hozzá.

Nem elhanyagolhatóak a közigazgatási intézmények sem, ezek a szervezetek is információkból élnek és az a céljuk, hogy az állampolgárokról a lehető legtöbb információt megszeressék. Ehhez kapcsolódva említik meg kockázatipart, ami tulajdonképpen teljesen az információra épül. A politikusoknak szintén érdekében áll rólunk minél többet tudni, és persze a hivatalok, a kockázati vállalatok politikusok, mint egymás szövetségesei és támogatói működnek ebben. Egyik félnek sem érdeke az, hogy ne legyen megfigyelés. Ide kapcsolódik az aktuárius társadalom kialakulása is aminek a lényege, hogy csak a bűnözés, terrorizmus valószínűsége számit, az okok a megoldása az mellékes. Ebből is jól kitűnik, hogy nem ezekre asszociálunk, mikor információs társadalomra gondolunk. 

Mit gondolnak a megfigyelők

A megfigyelői oldalon is eltérő hozzáállások figyelhető meg. egy réteg úgy hozzá, hogy a cél szentesíti az eszközt és tessék ezt úgy elfogadni, ahogy van. A másik fele úgy kezeli a helyzetet, hogy illúziókat kreál, amivel igazolni kívánja tetteit. Ilyen tipikus illúzió, hogy a technológiai fejlődés megoldja a társadalmi problémákat. Persze vannak, akik konkrét érveket sorolnak fel védelmükre. Költségcsökkentés, hatékonyság, ügyfeleink azt akarják stb. 

Mit gondolnak a megfigyeltek

A kanadai Queen’s egyetem által koordinált GPG kutatás eredményeit mutatja be. A kutatásban kilenc eltérő fejlettség ország vett részt, köztük hazánk is. Összesen 9606 embert kérdeztek meg azonos módszertannal. A magyarországi eredményekbe is betekintést nyerhetünk. Kiderül, hogy a legalacsonyabb arányba: ismerjük a adatvédelmi törvényeket, érdekel minket adataink sorsa az interneten, gondoljuk hogy van beleszólásunk adataink sorsába stb. A legmagasabb arányba gondoljuk. bízunk az állami adatkezelőkben, fogadjuk el a videokamerák használatát, fogadjuk el a fogyasztói profilírozást.

És mit gondolnak az informatikusok?

Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a kód írja a törvényt akkor ennek a világnak a törvényhozó az informatikusok mégis valahogy ők kimaradtak az eddigi vizsgálatokból. Az ő megkérdezésük ismereteik elengedhetetlenek a „védekezéshez”. Jelenleg egy közös holland-magyar EU-s projekt (BROAD) keretében online kérdőíves módszerrel kívánnak információkat szerezni, illetve mindkét országban személyes interjúkra is sor került.

Az interjú eltérő véleménycsoportokat hozott a két ország tekintetében. Míg a holland szakmai képviselők aggasztónak érzik a helyzetet addig a magyar kollégáik „ez van, ilyen a világ” hozzáállást tanúsítanak. A két ország informatikusai, egyetértettek azonban abban, hogy az központi megfigyelések kellenek és az állam célja a biztonság fenntartása. A kutatás több célt fogalmaz meg, egy más országokban is sikerrel alkalmazható módszertan kidolgozása, a kapott eredmények informatikus körökben való prezentálása egyfajta szembesítés. 

Válaszok a kihívásra

A legfontosabb válasz az, hogy megindult a jelenség tudományos multidiszciplináris vizsgálata. Megfigyeléstan nevű képzések indulnak, sőt már mesterképzést is hirdettek meg. egyre több cikk jelenik meg a témában, vagyis a társadalom elkezdett reagálni. A technológia is kezd egyre jobban felkészülni létrehozták a PET-rendszereket melyek célja, hogy illetéktelenek ne férjenek hozzá az adatainkhoz jogellenesen. Ezzel egy időben elindultak civil kezdeményezések is az emberek felismerték, hogy pusztán ellen rendszerekkel nem lehet megoldani a problémát. Azonban az író felhívja a figyelmet, hogy pusztán csak ezek az eredmények nem elegendőek ahhoz, hogy megfordítsák a trendet. 

Tanulságok

A legfontosabb tanulság, amit a könyv szerzője említ, hogy még meg van az a bizonyos virtuális függönyünk, de nagyon vékony, és magunknak is kell tennünk azért, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a függöny használat és az üvegpalota között.

Nem szabad fóbiákat kialakítani magunkban, nyugodtan élvezhetjük a technológia csodáit, de okosan és odafigyelve kell használnunk azokat. Számomra is tanulságos volt ez a fejezet, számtalan olyan dologra hívta fel a figyelmet, amiről nem tudtam vagy jobban mondva nem akartam tudomásul venni. Valahol az egész fejezet üzenete ebben van számomra, tudatosabban élni a virtuális térben is.