Távoktatás 2.óra : Didaktikai modellek, az oktatási folyamatot meghatározó alapelvek

Első emlékem a távoktatással kapcsolatban az volt, mikor általános iskolában az egyik olvasás órán egy ezzel foglalkozó olvasmányt dolgoztunk fel. Egy kép is tartozott a történethez melyen egy gyerek fején fejhallgató van, és hallgatja a tananyagot.Ez a kis történet arra irányult, hogy tudjunk róla nem csak iskolában lehet tanulni.  Akkor még nem gondoltam volna, hogy ezzel én egyszer foglalkozni fogok és mint tananyag és módszertan tanulom és majd egyszer talán alkalmazni is fogom. Az is hihetetlen, hogy akkor még rádión(ha jól emlékszem) hallgatták az anyagot, ma pedig már avatárok segítségével fogjuk feldolgozni.

Magát a didaktika szót Comenius óta ismerjük és használjuk. A szó alatt az oktatás folyamatát  és az arról való elméletek gondolkodást értjük. Legismertebb műve a Didactica magna melyet 1632-ben írt.
A modell szó alatt pedig az oktatásban azt értjük, kinek, mit , miért és legfőképpen hogyan kell tanítanunk.
A távoktatás világában hasonlóan a hagyományos osztálytermi tanításhoz szükség van didaktikai modellre. Leegyszerűsítve egy sablonra ami alapján ki tudjuk alakítani a tanulás, tanítás folyamatát.
Napjainkban egyre fontosabb szerepet kap a távoktatás, hiszen az embereknek egyre kevesebb ideje van arra, hogy kötött osztálytermi órákon vegyenek részt. Színvonalban pedig hasonlóan eredményesnek kell lennie. Felmerült a kérdés az órán vajon hatékonyabb-e az osztálytermi tanítás, tanulás, mint  a távoktatás esetében. Azt hiszem nem feltétlenül. Hiszen a lehetőség a távoktatás esetében is meg van, hogy érdekessé, szerethetővé tegyük a tananyagot. Illetve az emberi tényezők is meghatározóak mind a tanári , mind a tanulói oldalon, ha van motiváció és tanulás vagy cél amiért csináljuk mindkét estebe jó eredmény érhető el. Amiben különleges a távoktatás az az, hogy folyamatszabályozás  didaktikájáról kell beszélnünk. Fontos  acélok mérföldkövek kijelölése hogy a folyamat során mindig legyenek támpontok amihez tartjuk magunkat.
Nem mellékes megemlíteni azt sem, hogy a távoktatásokon részvevők számra, jóval fontosabb az önirányítás képessége, és az idő menedzselése.

Didaktikai modellek:

Az órán bemutatott modelleknek nem csupán az volt a célja, hogy megismerjük őket, hanem mindegyikből kiemelhető egy egy hasznos elem amik később beépíthető legyen egy távoktatási modellbe. 


1: Kibernetikai információ elméleti modell
Cube nevéhez köthető, az oktatást úgy fogja fel mint egy gép működését. Egy tökéletesen szabályozott folyamatnak tekinti. Nagy hatást nem ért el a didaktikában.
 Algoritmusok egymásutánjaként értelmezett oktatás-> A távoktatás is ehhez hasonló, egy folyamat amely lépésekből áll.

2: Tanulási-cél orientált modell
Möller elmélete. A fő célt elemi kis több már nem bontható célokra bontjuk. Az út pontos megtervezése, ebben látja az eredményes tanulást. A német didaktikára nagy hatást tett. A tanulási célok egymásra épülő hierarchiák. Tanulási, tanítási cél összehangolása-> a módszert a tanulási célhoz igazítja. A távoktatásban ez fokozottabban jelentkezik.

3: Tanulási hatékonyság modell
Caroll nevéhez köthető, elképzelése, hogy a tanulással töltött idő meghatározza az eredményességet. >-Mérhető az az idő amire a tanulónak szüksége van, se több ne legyen se kevesebb mert az ugyan úgy negatív hatásokkal jár. Optimumot kell megtalálni, se túl könnyű ne legyen egy feladat, se túl nehéz.
Itt említettük meg, hogy az ideális  tanulási anyag:  interaktív és egyedi, nem lehet lineáris és nem felelhet meg mindenkinek.

4: Bloom féle optimális tanuláselmélet
Alapvetése, hogy csak akkor lépjünk tovább ha már mindenki egy szinten van.-> a távoktatás erre kínál lehetőséget. Könnyebb itt megvalósítani mint a hagyományos keretek között. Ami lényeges a távoktatásnál nincs metakommunikáció, de a munkák tükrözik a tanulási eredményeket, és a megértést.

5: Mikrostruktúra 
 Az egész pedagógiai folyamatot egy szituációláncolatként lehetne értelmezni. A folyamat visszafelé nem működik. A didaktika egyfajta kreatívan egymásra épített elemek halmaza.


Alapelvek :
A távoktatásban 5 alapelvet kell figyelembe venni. Ezek a következőek : Differenciálás, Adaptivitás, LLL, Információ megosztás, Közösség és hálózatok.
Differenciálás:
A lényege, hogy felismerjük a tanulok közötti különbséget és annak megfelelően állítsunk össze számukra tananyagot. Ezek a különbségek határozzák meg a tanulásuk lépéseit. A tanulok tevékenységéből képet kapunk arról ki hol tart. A jelenlegi távoktatás túlzottan tananyag centrikus, ahelyett, hogy tevékenység-központú lenne. Ennek azonban az az egyik oka hogy az elméleti tananyagot könnyebb előállítani.

Adaptivitás:
Egységesség alkalmazása a feladatsorokban. Csoportos oktatás esetén is felismerni az egyéni különbségeket, és ezeket alakítani. Nyitottabb tevékenységszervezés kellene a távoktatásban.

LLL:
Tudásfogalom átalakul: A produktivitás egyre inkább teret nyer ez azt jelenti, hogy amit magunk hozunk létre azt jobban megtanulod. Nekem erre matektanárnőm monda mindig, nem oldom meg, mert azt érted meg igazán amire magadtól jössz rá. És valóban, mindig azok a feladatok mentek jobban, melyeket magamtól sikerült megértenem. Konnektivista tanulás is akkor lesz eredményes, ha a csoport létrehozza magának a tudástartalmakat, megosztja és diskurál róla.
Tanulásról alkotott elképzeléseink is átalakulnak, ma már nem csak tanár is iskola létezik. Hasznos lenne ha az iskolák is megosztanák tudásukat egymással, ha a zárt iskola fogalma átalakulna.

Információ megosztás:
A tudás és a szeretet hasonló, mert hiába adunk belőle sokat sosem fogy el. Én kiegészíteném azzal,  hogy kamatozik is.(alturizmus).
Az információinkat meg kell osztanunk nem ülhetünk rajta, attól nem megy előbbre a világ. Amint már többször beszéltünk róla, az emberek félnek megosztani szellemi termékeiket, ennek több oka is lehet. Félelem, hogy ellopják ötleteinket, pszichés okok stb. A konnektivista tanulás ennek kiküszöbölésére jó, megismerjük a csoportban ilyen módon folytatott tanulást, közös szellemi terméket hozunk létre és a tudás mindannyiunké lesz. A plágiumok visszaszorítását is eredményezni a szellemi termékek megosztása, plagizálni csak azt lehet ami rejtve van.

 Közösségek, hálózatok:
 Iskola zárt világa szembe áll az információs társadalom nyitottságával. Ezáltal korlátozódik a tudásgyárrá válás. Hatékony tanulási, tanítási folyamatok kapcsán produktum tudás termelődik ezt meg kellene osztanunk. Ki kellene használni az internet adottságait és nemzetközi teret adni a tanulásnak, miért nem tanulunk például angol villanyszerelőtől angol szakkifejezéseket. Hiszen erre is meg van ma már a lehetőségünk.

Átértékelés, nyitás az új felé...

Az eddigi tények és tévhitek a kurzussal kapcsolatban kezdenek reális képet ölteni, az első igazán tanulással töltött óra után. Kirajzolódik mire is akarják az előadások a figyelmet felhívni. Úgy érzem az órán feldobott gondolatébresztő elképzelések valóban arra sarkallnak minket, hogy foglalkozzunk a témával. Még akkor is ha ott a hivatalos keretek között nem is reflektálunk rá.

A tanulmányaim során számtalanszor találkoztam a kifejezéssel információs társadalom. Azonban mindeddig senki nem hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem igazán használom ki előnyeit, és talán némi fogalomzavar is keveredik az elképzeléseimbe. Rá kellett döbbennem: elenyésző százalékát használom a technikai eszközöknek, és még életemben nem osztottam meg szellemi termékeimet az internet felhasználóival. A tanár úr provokatív kérdései hatására, mélyebben is  elgondolkodtam. Igyekeztem komoly érveket indokokat keresni, hogy megvédjem magam. Végül arra jutottam, hogy egyszerűen csak bennem is a sztereotípiák élnek, melyeket a napi rutinból szedtem magamra. Igaz volt az órai példa nem várhatjuk el, hogy a  képzések majd formálnak miket, anélkül, hogy mi nem teszünk semmit. Másodsorban azt is be kell vallanom nem éreztem hiányát, például a blogolásnak. Remélem a kurzus kapcsán, megszeretem ezt a dolgot és valamennyire magamévá teszem ezt a  felfogást. Az a gondolat nyugtat, hogy a technikai fejlettség mindig előbbre halad annál mint amit a társadalom követni képes. Én ezt nem érzem olyan rossznak hiszen nem is kell feltétlenül mindent átvenni, napi szinten használni. Illetve úgy gondolom az emberek, a társadalom lassan kiszelektálja azt amire igazán szüksége van, ebből a szemszögből  tehát pozitív a választás lehetősége.

 Itt kapcsolódnék az órai vázlathoz-az oktatás terén a lemaradás jelentős. A metrón az iskolába menet Korányi Tibor Pszichológia és didaktika ellentmondások az andragógia világában című könyvét olvastam. Első fejezetben az író épp arra hívja fel a figyelmet mennyi szakirodalom van és mégis mennyi megoldatlan probléma. Tessék egyből szembe is állunk a problémával, andragógus hallgatóként új számunkra szinte minden amiről a tanár úr beszél és amire figyelmünket felhívja. Félünk információt megosztani és a technika széles tárházát nem állítjuk a tudás bővítés szolgálatába. Ide csatolható a ma megismert wikipédia effektus is. Mindenki azt mondja a felület rossz nem megbízható. Felmerült a kérdés tettünk e valamit azért, hogy jobb és megbízhatóbb legyen? A válasz részemről: nem, valamiféle felelősség lerázás történik ezáltal, hiszen azt az illúziót hisszük el, hogy nem rajtunk múlik. Védekezünk az idővel, de jogos a válasz, nem lenne-e jobb egyszer javítani valamit, mint toldozni foltozni folyamatosan? Ez a tény és a többi hasznos felületen tapasztalható passzivitás is megerősíti bennem a tudatot, hogy szemléletváltásra van szükség, talán köztünk a kurzus hallgatói között elindul ez a fajta változás. Kilépünk a kényelemből amit eddig megszoktunk és elkezdünk egy másfajta kényelmet kihasználni?

Informális társadalom fő témaköreire adott reflexiók.

Versenyképesség, miszerint javulnak az esélyeink a munkaerőpiacon. Elmosódnak a határok az országok között. Én ezzel csak részben tudok azonosulni, mivel amennyire közelednek is egymáshoz, úgy távolodnak is el az egyes rétegek, egyre nagyobb szakadások következnek be. Elég csak egy országon belüli különbségekre gondolni, és hol van még ettől az egyes országok közti különbség. A lehetőség véleményem szerint egyenlőre csupán egy magasan kvalifikált réteg számára elérhető. Ahogy az órán is lezártuk, majd a jövő mutatja meg igazán a végkifejletet. A forradalmasított életmód pedig, mint látjuk egyenlőre elég lassan köszönt ránk, sok változást hoz magával. Átalakul a munkához, időhöz és szabadidőhöz fűződő viszonyunk.

"Nyitott mondatok"

Felhívás, ne paranoid módon álljunk az internethez és felhasználásához. Lássuk meg benne a pozitív lehetőséget. Pozitív példák az interneten megvalósuló csoportokra. Elgondolkodtató miért is nincs andragógia csoport, miért nem használjuk fel a lehetőségeket arra hogy tudásbázist hozzunk létre? Itt is szembeötlő a korábban is tapasztalt közöny és elhárítás. Vajon lesz a provokációnak hatása ránk?

Online tartalmak felhasználásában javulás tapasztalható véleményem szerint. Ahogy egyre elterjedtebb az internet, az  e-bookok az intézmények is egyre inkább elfogadják az internetes forrásokat. Persze a blogbejegyzések még nem esnek ebbe a kategóriába, de azt hiszem kellő szűrő rendszer nélkül ez nem is baj. A gyakorlat és az igény ennek módját is megteremti a közeljövőben.

A  mikrokörnyezet átalakulását magamon akkor kezdtem el először érzékelni, amikor főiskolára kerültem, korábban nem kellett minden tanulási lépéshez számítógépet használni. Most másodszorra is valami hasonlót érzetem mikor konzultálni Second Life programban kell és az óránkat online közvetítik. A facebbokot pedig, mind tudásbázist használom, nem mint szórakoztató eszközt.

Az óra egyik központi gondolata az idő volt. Az idő ami kezd átalakulni, hasonló nagy mértékű változás érezhető, mint a szabadidő megjelenésekor. Napjaink feladata: meg kell tanulnunk az időnket menedzselni. Időnk kevés van, információnk pedig sok. Együtt  kell tudnunk élni azzal, hogy mindenről nem tudhatunk. Az információ jóval meghalad bennünket.

Számomra ezek voltak az óra legfontosabb központi gondolatai, melyek ihletet adtak. Ennek tükrében átértékelődtek az eddigi elképzeléseim.  Fel kellett ismernem, hogy az új felé nyitni nem csak jó dolog lesz, de lassan egyfajta elvárás is.

A Do Nothing for 2 Minutes tesztet megcsináltam, bevallom blogírás után számomra nagyon jót tett a 2 percnyi pihenés.

Élethosszig tartó tanulás: XXI. századi oktatási paradigma vagy múló divat?

Kedves Olvasóim!

Úgy éreztem, hogy nekem is be kell állnom azok sorába, akik korábban már elkezdték írni a blogukat. Sokáig gondolkodtam mi is lehetne a nyitótéma és arra a következtetésre jutottam, hogy a mai konferencia kivonata éppen ide illene. Ezzel szeretnék betekintést nyújtani és kedvet csinálni ahhoz, hogy esetleg végighallgassátok a  felvett anyagot, vagy csak éppen elgondolkozzatok a témáról.
 Mint már tanár úr is említette a Konnekt csoport felületén, a konferencia címe a Élethosszig tartó tanulás: XXI. századi oktatási paradigma vagy múló divat? volt. Az előadást Halász Gábor professzor úr prezentálta, és 3 fő gondolat köré csoportosította. Először is azt tárgyalta mi volt régen, honnan indult az  LLL felfogás. Másodsorban azt mutatta be hol állunk most, harmadszorra pedig összefoglalóan felvázolta hová, merre tartunk, milyen fejlődési irány rajzolható ki.
Mi volt az elmúlt években?
A huszadik század '60-as '70-es éveiben a Life Long Learning csupán, ahogy Halász Gábor professzor úr is fogalmazott elvont eszme volt. Egyfajta idealista felfogás. Fordulat a '90 években állt be a területen, amikor is a Delors jelentés felnyitotta Európa szemét. Itt ismertette milyen intézkedések folyamata indult el azzal, hogy felismerték Európa problémáira- melyek a foglalkoztatás alacsony számai, munkahelye számának stagnálására voltak- az oktatás lehet a megoldás.
 Következő lépcsőfok a OECD 1996-os miniszteri szintű találkozója volt, ahol az LLL politikai elfogadása megtörtént. Továbbá kirajzolódott az a négy elem, ami köré a változásokat csoportosítani lehet. Ezek a következőek voltak: a tanuló egyénre való fokozottabb figyelem, önszabályozó tanulásra való hangsúlyhelyezés, a nem formális tanulásra való figyelemfelkeltés és nagyobb arányú elfogadása, az életút egészével kell számolni, ha tanulásról beszélünk. Ezekből az elvekből  levezetve ismertetésre kerültek a operacionalizálás lépései. Az első lépést a Memorandum, az egész életen át tartó tanulásról szóló Európai Uniós dokumentum megjelenése jelentette. Második lépést az adatok mérhetővé, számszerűsíthetővé tétele adta. Ezen a blokkon belül az egyes standardokat ismerhettük meg, melyek vizsgálatával rangsorolhatóvá válik az LLL politikában, intézményekben való megvalósulásának szintje. Itt mind kanadai, mint  európai példát egyaránt felsorakoztatott az előadó. Az operacionalizálás harmadik lépcsőfoka a kvalifikációs reform volt 2006-ban, mellyel az LLL szellemiség a mélyebb rétegeit is elérte az oktatásnak, ez megteremti a kommunikációt a munka és oktatás világa között.
Mi van ma, hol állunk ?
Az előbbi gondolathoz kapcsolódva, és ebből levezetve ma a Delors jelentésben megfogalmazottak gyakorlati megvalósítása zajlik. Felértékelődik a képességek, kompetenciák, fontossága. Vagyis a papírok, formális végzettségek világából eltolódunk a valós képességek irányába. Ahogy az angol fogalmaz : a skills policies egyre meghatározóbbá válik. Itt tudnék Ollé tanár úr gondolataival azonosulni, hiszen ő is arra utalt, mennyire fontos az, hogy a kompetenciáinkat fejlesszük és lépést tartsunk a fejlődéssel. Nekem pedig az a példa jutott eszembe, hogy egy állásinterjún ma már nem csak papírokat kérnek, hanem próba munkát, stresszinterjút és emellett még számtalan egyéb követelménnyel állítanak szembe minket. Tudjuk ennek nem más a célja, mint hogy a kompetenciáink felmérhessék. Valahogy így értelmezi most a világ a munkaerőpiac és az oktatás viszonyát.
Mik a várható tendenciák?
Arra következtetésre jutottunk összefoglalásképpen az előadás végére, hogy a keresleti oldalra helyeződik át a hangsúly. A fejlődés iránya továbbra is a képességek és azok fejlesztése lesz, hiszen ez adhat majd egyedibb tudást. 
Az országoknak és az oktatási intézményeknek pedig ebbe a fejlődésbe kell bekapcsolódni és megújulni.
Azt hiszem a konferencia rávilágított arra, milyen elvárásokkal fogunk mi leendő andragógusok a munkaerőpiacon, illetve munkánk során találkozni.