A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete

Az emberi faj nem mai formájában bukkant fel a fajok között. A humán kognitív architektúránk lassan épült fel és nyerte el mai formáját. Az egymásra épülésről és lépésekről nincs egyetértés a kutatók között. Egyik leginkább elfogadott elmélet Merlin Donald nevéhez fűződik, aki három fejlődési szakaszt nevez meg. Az emberi elmére ható három forradalmi lépés jelentős eredményeket hozott a mentális reprezentációnk területén, a gondolkodásmódunkban, és kommunikációnkban.

A genetikai átadástól a kulturális tanulásig

A külvilág standard lassan változó jellemzőire adandó válaszminták az állatok génkészletében a genomokban vannak rögzítve. Az egyes fajokat, azok egyedeit alkalmassá teszi a környezetegyes részeihez való alkalmazkodásra. A genom egy zárt programcsoport, amely a fogantatáskor rögzül és többé nem írható vagy programozható át. Azonban az utasítás készletnek léteznek, nyitott elemei melyekbe lehet írni például a madár is ezért tanítható énekelni. A biológiai evolúció folyamán ezeket a géneket adják át a fajok ezzel biztosítva a faj fennmaradását és alkalmazkodó képességét. Ezek a központi fajra jellemző tudáskészletek, amik az egyedi testekben manifesztálódnak. A genetikai átadás mellet azonban vannak nyitott rendszerek is, a tapasztalatszerzés, és tanulás lehetősége már az élet kezdeti formáival megjelent. Ez nem más, mint a környezethez való alkalmazkodás hatékony eszköze. A nyitott információs rendszer központja az agy. A környezet hatásait, impulzusait felfogva programozódik. A programok folyamatosan módosulhatnak és felülírhatóak. Mayr felfogása szerint a zárt rendszerek irányítják az egzisztenciát létezést, míg a nyitott rendszerek, részben nyitott rendszerek a tapasztalást és a viselkedést. A tanulásnak ez a módja a belső reprezentációk folyamatos változását jelenti a külső környezeti hatások nyomására. Központban a környezet szerepel és annak formáló ereje. A főemlősök elméje is a külső környezet szabályozása alatt áll. Életük epizódok sorozataként játszódik le, emlékezeti rendszerük a velük történt dolgok reprezentációjára épül. Merlin Donald szerint, ha magunk evolúciós folyamatát akarjuk értelmezni az emberszabásúak kognitív világából és társas kapcsolatrendszeréből kell kiindulni. Merlin ezt epizodikus kultúrának nevezi mely az emberi kognitív evolúció első lépcsőjének tekinthető. 

A kulturális átadás

A kulturális evolúció feltételét értjük alatta. Egy jelenség mely az állatvilágban is megfigyelhető. Jellegzetessége abban áll, hogy a fajok egyes egyedei, ezáltal képesek egymásnak tapasztalataikat megszerzett tudásaikat is átadni. A főemlősöknél ennek leggyakoribb módja a :expozíció, ingerfokozás, mímelés. emberek esetében ennek legmeghatározóbb formái, a mímelés, utánzásos tanulás, együttműködéses tanulás. Az embert megkülönböztető sajátosság a szociógenezis, mely közösen csoportosan létrejövő alkotást jelent melyet az egyed maga nem tudott volna létrehozni. További különbség, hogy mi képesek vagyunk saját érzelmeinket, reprezentációinkat megosztani másokkal. 

Mimetikus kultúra

A kifejezés görög eredetű szóból származik, és utánzást jelent. Az emberi kulturális környezet első történeti manifesztációja. A homo erectus kognitív univerzuma, ami körülbelül 2 millió évvel ezelőtt kezdődhetett és egészen a homo sapiens megjelenéséig dominált. A külvilág korábbitól eltérő értelmezésében rejlik a változás. A pszichikus világ tartalmainak felidézése nagyban függetlenedett a környezettől, gazdagabb belső pszichikus világ alakult ki. Megjelent az igény az reprezentációkat másokkal is közölhetővé tegyük, megfigyeljünk másokat és a külvilágot. A tudás genetikai átadásaként megjelenik a pedagógia, olyan rögzült genom, ami a hatékony tudástranszfert segíti elő. Sajátos szerkezetű kommunikáció. 

Mitikus kultúra

A homo erectus kultúrája nagyon sikeresnek bizonyult, több mint egy millió éven keresztül fennmaradt. Ami az áttörést hozta a szóbeli kommunikáció volt. Annak megjelenéséig még nagyon kötődtek a környezeti hatásokhoz, még mindig túlzottan az eseményekhez kötődtek. Donald véleménye szerint a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseként jött létre. A beszéd megjelenése rendkívül hatékony modellező és kommunikációs eszköznek bizonyult. A nyelvmegjelenésével megjelent az ember életében a modellalkotás új szintje, a szimbolikus invenció. Ekkor médiumváltás történik, most már nem a testünk a kifejező eszközünk, belső reprezentációinkat a nyelvünkkel fejezzük ki. A beszélt nyelv nagyon fontos pontosabb információ átadást tesz lehetővé, ideális tanulási és tanítási médium. Létével megvalósul a szimbólumhasználatra épülő gondolkodásmód. Ez a fajta szemtől szembe történő kapcsolattartás az emberek között a mai napig meghatározó. Beszédünk során a nyelvi tartalmakat gesztikulációval, nonverbális jelekkel egészítjük ki. 

Teoretikus kultúra

A teoretikusnak nevezett korszak a modern mai kor. Megjelenik az írás, mint a nyelv rögzített kifejezésmódja. A kihelyezett szimbólumokkal lehetővé vált az információ átadás személy tér és idefüggetlenné vált. Ezzel jelentősen szélesedett az átadható tudások köre és sokkal nagyobb közönség számára vált elérhetővé. Nagy különbség az írás és olvasás között, hogy míg a beszéd velünk született készségeken alapszik addig az írást pusztán tanulási folyamatok kapcsán lehet elsajátítani. A grafikus reprezentációk feltalálásának következtében a hangsúly az auditív modalitásról a vizualitásra helyeződött át. Ennek kapcsán kezdett változni az információ feldolgozó rendszereink működése is, hiszen e területet az agy más területe irányítja. A modern társadalmakban az írás használatával a gondolkodásmód is megváltozott. Megjelent analitikus, pragmatikus, logikai- tudományos világértelmezés. Az írás emberiségre gyakorolt hatását több kutató is elemezte. A külső formális tárolóeszközök életre hívták a szervezett oktatási formát. Hiszen a gyerekeknek el kellett sajátítani ezeknek a külső szimbolikus tároló rendszereket. Azonban az írás ismerete sokáig csak kiváltságos rétegek sajátja volt. Nagy áttörést jelentett a könyv megjelenése melynek köszönhetően még szélesebb rétegek számára lehetett biztosítani a tudást.

A teoretikus kultúra létrehozta a modern embert és vele együtt kiformálta a modern társadalmakat is. A nyomtatással létrejövő új formációt McLuhan Gutenberg galaxisnak nevezte el. Azonban az új információs technológia megjelenésével a Gutenberg galaxinak számolnia kell, azt nem tudhatjuk, hogy a fejlődési irány új kommunikációs, információs világot hoz e létre. Annyi bizonyos az információs környezet két alapvető elemmel bővül, egyik ilyen új elem a számítógép mely a kihelyezett agyi kapacitásunkká vált tulajdonképpen. Másik kihívás a Gutenberg galaxis számára az infokommunikációs eszközök rohamos fejlődése. Ami az elektromos távíróval kezdődött, ma már internet, mobiltelefon…Kialakulóban van és egyre meghatározóbb a hálózat.  

Jövőképek és jövőtrendek

Az infokommunikációs eszközök és a magukban rejlő pedagógiai lehetőségek a múlt század utolsó felében kezdek teret nyerni. A jövő fejlődési iránya azonban nem biztos, többféleképpen felfogható. Az egyik meghatározó fejlődési irány, miszerint az egész oktatási rendszer meg fog változni. A változás igénye már a XX. században megfogalmazódott. Azóta zajló társadalmi- technológia erők meg is fogják változtatni. Felmerül a kérdés, de vajon kell-e mindennek változnia? Milyen mértékben kell változtatni, és még számos ehhez hasonló kikerülhetetlen kérdéssel találkozunk. A szerző a jövő dimenzióit 4 irányba tudja meghatározni. Kreatív jövő, Folytatódó jövő, Konstans jövő, Hanyatló jövő. A tanulással és tanítással kapcsolatos jövőképeket 3 területre bontja. Médium és módszer vita körül csoportosítva. Milyen oktatási és tanulási médiumok dominálnak a jövőbe, tanulás tanítás mely módszerei terjednek el általánosan, hogyan kapcsolódik össze a médium és a módszer? 

Az infokommunikációs technológia jövőtrendjei 

„A jövő számítógépei talán már másfél tonnánál is könnyebbek lesznek”

A technika és technológia fejlődési irányát meglehetősen nehéz előre jelezni. A történelem számtalanszor bebizonyította, már hogy hibás feltevések, jóslatok garmadáját tesszük. Az is tény számunkra, hogy gyakran azokat is meglepi a technika gyors fejlődése, akik látszólag irányítják az egész rendszert. Így járt Bill Gates is, aki jövőről szóló könyvét megjelenése után át kellett írja, mert rájött, hogy az internetet meg sem említette benne. Tehát a fejlődés evolúció zavarba ejtően gyors. Vajon mi lehet az oka a notórius jövőtévesztésnek? Egyik magyarázat lehet a mérnöki kreativitás és munka kalkulálhatatlansága. A technikai és biológiai evolúció között párhuzamot lehet vonni. Hasonlóan kis lépésben történik a fejlődés és nem jósolható előre hol is várható a változás. Továbbá pedig azzal a ténnyel is számolnunk kell, hogy a feltalálok általában, túlértékelik alkotásaik jelentőségét. Bill Gates az átdolgozott könyve előszavában kereste a válaszokat, miért is kellett neki átírnia, végül arra jutott, hogy az internet a jövőben nagy sikerű lesz, de arra még a Microsoft sem számított, hogy a rendszer hiányosságai ellenére az emberek széles körben kezdik majd használni. E példa is jól demonstrálja az a tényt, hogy a technikai eszközökkel szemben a társadalom fekete doboz. Az jövő előre jelzéseinek hibás mivolta is ebben áll, a jelen eredményeit intuitív módon lineárisan növekedve vetítjük a jövőre. További hiba emellé, hogy az exponenciális görbe meredekség nem jól extrapoláltjuk, nem vesszük észre, hogy túllépet az inflexiós ponton. Erre jó példát hoz a szerző, Delphi kutatási módszerrel kértek fel szakértőket jósolják meg mire fog a következő állítás beigazolódni.”Minden iskola gazdagon fel lesz szerelve multimédiás tanulóhelyekkel, melyek online kapcsolatban állnak az információs hálózattal.” A kutatók ennek megvalósulását 2021-re irányozták elő. Azonban ha jól belegondolunk arra az időre maga a kijelentés is értelmetlenné fog válni. Hiszen már napjainkban is terjed a vezeték nélküli kapcsolódási lehetőség.

Ezen folyamatosan összeomló jövőképek után vajon tudunk-e egyáltalán valamiféle jövőt megjósolni? Az eddigi trendekből következtethetünk és tehetünk néhány előrejelzést…

1: Az internet terjedésének az üteme változatlanul folytatódik, amíg a televízióhoz és rádióhoz hasonlóan– gyakorlatilag minden háztartásban általánossá nem válik, illetve- a mobiltelefonhoz hasonlóan, valószínűleg azt felváltva- általánosan elterjedt személyi készülékeken át lesz elérhető.

2: Egyre újabb alkalmazások jelennek meg, az interaktivitás, az interperszonalitás, az immerzió, a virtuális és kibővített valóság további, ma még nem sejtett, egyre fejlettebb formáival.

3: A számítógépek méretcsökkenése, és teljesítménynövekedése középtávon biztosan folytatódik. Kisebbek és gyorsabbak lesznek és az áruk is csökken.

4: A technológiai konvergencia következtében, többfunkciós készülékeken keresztül elvileg bárki, bármit, bárhonnan, bármikor elérhet.

5: A számítógépek beépülnek a környezet elemeibe, és a mikro-elektronikai input output eszközökkel kiegészítve intelligens környezetet alkotnak.

Egy bizonyos a technika fejlődése nem áll meg, ami izgalmas kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel az oktatás mit fog kezdeni? 

A pedagógia módszer a jövőben

Az ember kognitív architektúrája viszonylag behatárolt, stabil szerkezet, lassan változik. A tanulásra való alkalmasságunk genetikai örökségünk részét képezi. Ezen alapokra épülnek rá az evolúciónk és társadalmi létünk során szerzett tapasztalatok, amik a mai napig jól használhatóak ere bizonyíték, hogy sok száz évvel ezelőtt leírt és megfogalmazott eredmény és útmutatás ma is érvényes és használható.

A történelmi újkor tömeges uniformizált tanulási tanítási eszközei ma is jól hasznosíthatóak, és számos elemében használjuk is. Az akkor kialakult szervezeti formák és működésük azonban mára már megkérdőjelezhetővé vált. Napjaink állandóan változó tudása, új fajta tanulási és tanítási módszereket, formákat igényelnek. Azonban a változás milyensége és mennyisége megkérdőjelezhető. Az útkereső teoretikusok közül sokan vallják, hogy „paradigmaváltás” történik. Hiszik, hogy hasonló változások előtt állunk, mint a tömegoktatás megjelenésekor, ami akkor forradalmasította az oktatást. A változás azonban éppen ellenkezője a hasonlítás alapjának. Akkor a tömegoktatás az uniformizálás voltak a kulcsszavak, ma az egyénesítés a személyre szóló oktatás a kor kulcsfogalma. Azonban nem kell elvetni a korábban alkalmazott módszerek közül azokat melyek a mai világ oktatási kihívásai során is alkalmazhatóak, meg kell tanulni hogyan is lehet őket az egyéni oktatás során sikeresen felhasználni.

A másik álláspont, ami a pedagógiát egzakt alkalmazott tudományként szeretné láttatni. Lényege a megfelelő kompetenciákkal rendelkező tanár a társadalom által elvárt kompetenciákra tanítja meg a diákot. Az elmélet központjában a kompetenciák és azok elsajátítása áll. Azonban sem ez sem a korábban említett egyénre szabott oktatás nem kielégítő. Az oktatás nem egy zárt építészethez és orvostudományhoz hasonlítható terület. A pedagógia nyitott, nem determisztikus rendszerekkel foglalkozó diszciplína. A pedagógia célja a rendszerek sajátos egyedi fejlesztése. Vannak tudományos és tudománnyá tehető részelemei. A terület számtalan egyén tudományterületet foglak magában és alkalmazza eredményeit. A jó folyamathoz az infokommunikációs technológiai is hozzátehet, adhat némi segítséget. 

Az infokommunikációs technológia és a pedagógia módszertan kapcsolata

Az infokommunikációs eszközök felhasználásának gondolata gyakorlatilag egyidős ezen eszközök megjelenésével. A felmerülő elméletekben, gondolatokban azonos vonal a kritikátlan pozitív jobbító ereje ezen, technikai eszközöknek. Egy-egy újonnan megjelenő technika folytán is ugyan ezek a gondolatok merülnek fel, pusztán csak a szerkezet más, amitől a pozitív hatást várják. Azonban számtalan kutatás bebizonyította, hogy az oktatás és a technika aszimmetrikus viszonyban állnak egymással. Kritikusnak kell lennünk és fel kell ismernünk azt, hogy pusztán a számítógép megléte miatt az iskola nem válik innovatívvá, az internet használat nem jelent minőségi internethasználatot, és a felsorolás még hosszan folytatódhatna. Lényeg, hogy nem szabad azt hinnünk, hogy egy új lehetőség pusztán önmagában képes tanulási eredményt jobbítani. Egyfajta haladásmiszticizmus kerít minket hatalmába. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az infokommunikációs eszközök= nyereség, innováció. Erre jó példa azonban Seymour Papert időutazók parabolája. A kis történet lényege, ha 19. századi orvosok és tanárok kerülnének a mi korunkba a következő történne. Az orvosok nagy valószínűséggel nem tudnának, mit kezdeni a mai kor vívmányaival nem tudnák felvenni a versenyt a mai orvosokkal, nem ismernék a mai használati eszközöket, melyeket az orvoslásban használnak. Ezzel szemben a tanárok akik a mai tantermekben kerülnének, hamar feltalálnák magukat, nem lenne szükségük a technikai eszközök garmadájára. További szemléltetés, hogy ha egy iskolában áramszünet is van a tanítás a napi ügymenet gyakorlatilag zavartalanul képes működni.

Azonban a fenti példák ellenében, fontos a gépesítés a technika megfelelő használata, ahogy Nyíri is fogalmaz tanulmányában használható tartalmakra, gépekre van szükség, mert a technikai elmaradottságunk miatt, romlanak fokozatosan a nemzetközi felméréseken produkált eredményeink. Vagyis szerves tanulási környezetet kell biztosítani a fiatalok számára. 

Nézőpontok az információtechnológiai kihívás értelmezéséhez

A fejezet zárásaként két ismert teoretikussal és elveikkel ismerkedhetünk meg, akik mindketten támadták a tradicionális oktatási rendszert, elméleteik a mai napig heves vitákat váltanak ki. Marshall McLuhan, aki elképzeléseit a 60-as években fejtette ki interjúiban és könyveiben. A teoretikus úgy gondolta, hogy mivel a tévés generáció könnyen feldolgozható információkat kap a tévéből, nem fog tudni azonosulni a hagyományos oktatás távoli céljaival és tömegoktatási módszereivel. A gyerekek médiavilágban élnek és ezzel a tanároknak is kell számolni és az oktatási rendszernek változásokra van szüksége. McLuhan összehasonlította a könyvnyomtatás elterjedésével bekövetkezett változásokat és annak tükrében vázolta a mai oktatásra váró kihívásokat, standardokat. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a tanár és diák szerepeinek változnia kell, eligazító kritikus gondolkodásra kell megtanítani a gyerekeket, illetve pedig, hogy a média és ember viszonyáról nem lehet már a régi módon gondolkodni.

Másik meghatározó teoretikus Iván Illich, aki munkásságának fő gondolatai már a 70-es években közli. Látnoki képességgel hívja fel a figyelmet az új tanulókörnyezetek kialakulására. Arra, hogy a diák számtalan helyről szerzi be a megtanulandó információkat, és hogy az autonóm tanulásban gyökerezik a jövő, elérhetővé kell tenni minden olyan forrást, amire a tanulni vágyónak szüksége lehet. A szerzők művei meghatározó fontosságúak, mert lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük és megértsük a hálózati kommunikáció kreatív potenciálját és a bennük rejlő pedagógiai lehetőségeket. Továbbá pedig generálják a pedagógiai innovációt.

Forrás: Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek: Információkritika és jövőperspektívák – Jövőképek és jövőtrendek (2009, Budapest, Gondolat Kiadó)