Az infokommunikációs
eszközök és a magukban rejlő pedagógiai lehetőségek a múlt század utolsó
felében kezdek teret nyerni. A jövő fejlődési iránya azonban nem biztos,
többféleképpen felfogható. Az egyik meghatározó fejlődési irány, miszerint az
egész oktatási rendszer meg fog változni. A változás igénye már a XX. században
megfogalmazódott. Azóta zajló társadalmi- technológia erők meg is fogják
változtatni. Felmerül a kérdés, de vajon kell-e mindennek változnia? Milyen
mértékben kell változtatni, és még számos ehhez hasonló kikerülhetetlen
kérdéssel találkozunk. A szerző a jövő dimenzióit 4 irányba tudja meghatározni.
Kreatív jövő, Folytatódó jövő, Konstans jövő, Hanyatló jövő. A tanulással és
tanítással kapcsolatos jövőképeket 3 területre bontja. Médium és módszer vita
körül csoportosítva. Milyen oktatási és tanulási médiumok dominálnak a jövőbe,
tanulás tanítás mely módszerei terjednek el általánosan, hogyan kapcsolódik
össze a médium és a módszer?
Az
infokommunikációs technológia jövőtrendjei
„A jövő
számítógépei talán már másfél tonnánál is könnyebbek lesznek”
A technika és
technológia fejlődési irányát meglehetősen nehéz előre jelezni. A történelem számtalanszor
bebizonyította, már hogy hibás feltevések, jóslatok garmadáját tesszük. Az is
tény számunkra, hogy gyakran azokat is meglepi a technika gyors fejlődése, akik
látszólag irányítják az egész rendszert. Így járt Bill Gates is, aki jövőről
szóló könyvét megjelenése után át kellett írja, mert rájött, hogy az internetet
meg sem említette benne. Tehát a fejlődés evolúció zavarba ejtően gyors. Vajon
mi lehet az oka a notórius jövőtévesztésnek? Egyik magyarázat lehet a mérnöki kreativitás
és munka kalkulálhatatlansága. A technikai és biológiai evolúció között
párhuzamot lehet vonni. Hasonlóan kis lépésben történik a fejlődés és nem jósolható
előre hol is várható a változás. Továbbá pedig azzal a ténnyel is számolnunk
kell, hogy a feltalálok általában, túlértékelik alkotásaik jelentőségét. Bill
Gates az átdolgozott könyve előszavában kereste a válaszokat, miért is kellett
neki átírnia, végül arra jutott, hogy az internet a jövőben nagy sikerű lesz,
de arra még a Microsoft sem számított, hogy a rendszer hiányosságai ellenére az
emberek széles körben kezdik majd használni. E példa is jól demonstrálja az a
tényt, hogy a technikai eszközökkel szemben a társadalom fekete doboz. Az jövő
előre jelzéseinek hibás mivolta is ebben áll, a jelen eredményeit intuitív
módon lineárisan növekedve vetítjük a jövőre. További hiba emellé, hogy az
exponenciális görbe meredekség nem jól extrapoláltjuk, nem vesszük észre, hogy
túllépet az inflexiós ponton. Erre jó példát hoz a szerző, Delphi kutatási
módszerrel kértek fel szakértőket jósolják meg mire fog a következő állítás
beigazolódni.”Minden iskola gazdagon fel lesz szerelve multimédiás
tanulóhelyekkel, melyek online kapcsolatban állnak az információs hálózattal.”
A kutatók ennek megvalósulását 2021-re irányozták elő. Azonban ha jól belegondolunk
arra az időre maga a kijelentés is értelmetlenné fog válni. Hiszen már
napjainkban is terjed a vezeték nélküli kapcsolódási lehetőség.
Ezen folyamatosan
összeomló jövőképek után vajon tudunk-e egyáltalán valamiféle jövőt megjósolni?
Az eddigi trendekből következtethetünk és tehetünk néhány előrejelzést…
1: Az internet
terjedésének az üteme változatlanul folytatódik, amíg a televízióhoz és
rádióhoz hasonlóan– gyakorlatilag minden háztartásban általánossá nem válik,
illetve- a mobiltelefonhoz hasonlóan, valószínűleg azt felváltva- általánosan
elterjedt személyi készülékeken át lesz elérhető.
2: Egyre újabb
alkalmazások jelennek meg, az interaktivitás, az interperszonalitás, az
immerzió, a virtuális és kibővített valóság további, ma még nem sejtett, egyre
fejlettebb formáival.
3: A számítógépek
méretcsökkenése, és teljesítménynövekedése középtávon biztosan folytatódik.
Kisebbek és gyorsabbak lesznek és az áruk is csökken.
4: A technológiai
konvergencia következtében, többfunkciós készülékeken keresztül elvileg bárki,
bármit, bárhonnan, bármikor elérhet.
5: A számítógépek
beépülnek a környezet elemeibe, és a mikro-elektronikai input output
eszközökkel kiegészítve intelligens környezetet alkotnak.
Egy bizonyos a technika
fejlődése nem áll meg, ami izgalmas kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel az
oktatás mit fog kezdeni?
A
pedagógia módszer a jövőben
Az ember kognitív architektúrája
viszonylag behatárolt, stabil szerkezet, lassan változik. A tanulásra való alkalmasságunk
genetikai örökségünk részét képezi. Ezen alapokra épülnek rá az evolúciónk és társadalmi
létünk során szerzett tapasztalatok, amik a mai napig jól használhatóak ere
bizonyíték, hogy sok száz évvel ezelőtt leírt és megfogalmazott eredmény és útmutatás
ma is érvényes és használható.
A történelmi újkor
tömeges uniformizált tanulási tanítási eszközei ma is jól hasznosíthatóak, és
számos elemében használjuk is. Az akkor kialakult szervezeti formák és
működésük azonban mára már megkérdőjelezhetővé vált. Napjaink állandóan változó
tudása, új fajta tanulási és tanítási módszereket, formákat igényelnek. Azonban
a változás milyensége és mennyisége megkérdőjelezhető. Az útkereső teoretikusok
közül sokan vallják, hogy „paradigmaváltás” történik. Hiszik, hogy hasonló változások
előtt állunk, mint a tömegoktatás megjelenésekor, ami akkor forradalmasította
az oktatást. A változás azonban éppen ellenkezője a hasonlítás alapjának. Akkor
a tömegoktatás az uniformizálás voltak a kulcsszavak, ma az egyénesítés a
személyre szóló oktatás a kor kulcsfogalma. Azonban nem kell elvetni a korábban
alkalmazott módszerek közül azokat melyek a mai világ oktatási kihívásai során
is alkalmazhatóak, meg kell tanulni hogyan is lehet őket az egyéni oktatás
során sikeresen felhasználni.
A másik álláspont, ami
a pedagógiát egzakt alkalmazott tudományként szeretné láttatni. Lényege a
megfelelő kompetenciákkal rendelkező tanár a társadalom által elvárt
kompetenciákra tanítja meg a diákot. Az elmélet központjában a kompetenciák és
azok elsajátítása áll. Azonban sem ez sem a korábban említett egyénre szabott
oktatás nem kielégítő. Az oktatás nem egy zárt építészethez és orvostudományhoz
hasonlítható terület. A pedagógia nyitott, nem determisztikus rendszerekkel
foglalkozó diszciplína. A pedagógia célja a rendszerek sajátos egyedi
fejlesztése. Vannak tudományos és tudománnyá tehető részelemei. A terület
számtalan egyén tudományterületet foglak magában és alkalmazza eredményeit. A
jó folyamathoz az infokommunikációs technológiai is hozzátehet, adhat némi
segítséget.
Az
infokommunikációs technológia és a pedagógia módszertan kapcsolata
Az infokommunikációs
eszközök felhasználásának gondolata gyakorlatilag egyidős ezen eszközök megjelenésével.
A felmerülő elméletekben, gondolatokban azonos vonal a kritikátlan pozitív jobbító
ereje ezen, technikai eszközöknek. Egy-egy újonnan megjelenő technika folytán
is ugyan ezek a gondolatok merülnek fel, pusztán csak a szerkezet más, amitől a
pozitív hatást várják. Azonban számtalan kutatás bebizonyította, hogy az
oktatás és a technika aszimmetrikus viszonyban állnak egymással. Kritikusnak
kell lennünk és fel kell ismernünk azt, hogy pusztán a számítógép megléte miatt
az iskola nem válik innovatívvá, az internet használat nem jelent minőségi
internethasználatot, és a felsorolás még hosszan folytatódhatna. Lényeg, hogy
nem szabad azt hinnünk, hogy egy új lehetőség pusztán önmagában képes tanulási
eredményt jobbítani. Egyfajta haladásmiszticizmus kerít minket hatalmába. Hajlamosak
vagyunk azt feltételezni, hogy az infokommunikációs eszközök= nyereség,
innováció. Erre jó példa azonban Seymour Papert időutazók parabolája. A kis
történet lényege, ha 19. századi orvosok és tanárok kerülnének a mi korunkba a
következő történne. Az orvosok nagy valószínűséggel nem tudnának, mit kezdeni a
mai kor vívmányaival nem tudnák felvenni a versenyt a mai orvosokkal, nem
ismernék a mai használati eszközöket, melyeket az orvoslásban használnak. Ezzel
szemben a tanárok akik a mai tantermekben kerülnének, hamar feltalálnák magukat,
nem lenne szükségük a technikai eszközök garmadájára. További szemléltetés,
hogy ha egy iskolában áramszünet is van a tanítás a napi ügymenet gyakorlatilag
zavartalanul képes működni.
Azonban a fenti példák
ellenében, fontos a gépesítés a technika megfelelő használata, ahogy Nyíri is
fogalmaz tanulmányában használható tartalmakra, gépekre van szükség, mert a
technikai elmaradottságunk miatt, romlanak fokozatosan a nemzetközi felméréseken
produkált eredményeink. Vagyis szerves tanulási környezetet kell biztosítani a
fiatalok számára.
Nézőpontok
az információtechnológiai kihívás értelmezéséhez
A fejezet zárásaként
két ismert teoretikussal és elveikkel ismerkedhetünk meg, akik mindketten
támadták a tradicionális oktatási rendszert, elméleteik a mai napig heves
vitákat váltanak ki. Marshall McLuhan, aki elképzeléseit a 60-as években
fejtette ki interjúiban és könyveiben. A teoretikus úgy gondolta, hogy mivel a
tévés generáció könnyen feldolgozható információkat kap a tévéből, nem fog
tudni azonosulni a hagyományos oktatás távoli céljaival és tömegoktatási
módszereivel. A gyerekek médiavilágban élnek és ezzel a tanároknak is kell
számolni és az oktatási rendszernek változásokra van szüksége. McLuhan
összehasonlította a könyvnyomtatás elterjedésével bekövetkezett változásokat és
annak tükrében vázolta a mai oktatásra váró kihívásokat, standardokat. Felhívja
a figyelmet arra is, hogy a tanár és diák szerepeinek változnia kell, eligazító
kritikus gondolkodásra kell megtanítani a gyerekeket, illetve pedig, hogy a
média és ember viszonyáról nem lehet már a régi módon gondolkodni.
Másik meghatározó
teoretikus Iván Illich, aki munkásságának fő gondolatai már a 70-es években
közli. Látnoki képességgel hívja fel a figyelmet az új tanulókörnyezetek
kialakulására. Arra, hogy a diák számtalan helyről szerzi be a megtanulandó információkat,
és hogy az autonóm tanulásban gyökerezik a jövő, elérhetővé kell tenni minden
olyan forrást, amire a tanulni vágyónak szüksége lehet. A szerzők művei
meghatározó fontosságúak, mert lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük és
megértsük a hálózati kommunikáció kreatív potenciálját és a bennük rejlő pedagógiai
lehetőségeket. Továbbá pedig generálják a pedagógiai innovációt.
Forrás: Komenczi
Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek: Információkritika és
jövőperspektívák – Jövőképek és jövőtrendek (2009, Budapest, Gondolat Kiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése