Élethosszig tartó tanulás: XXI. századi oktatási paradigma vagy múló divat?

Kedves Olvasóim!

Úgy éreztem, hogy nekem is be kell állnom azok sorába, akik korábban már elkezdték írni a blogukat. Sokáig gondolkodtam mi is lehetne a nyitótéma és arra a következtetésre jutottam, hogy a mai konferencia kivonata éppen ide illene. Ezzel szeretnék betekintést nyújtani és kedvet csinálni ahhoz, hogy esetleg végighallgassátok a  felvett anyagot, vagy csak éppen elgondolkozzatok a témáról.
 Mint már tanár úr is említette a Konnekt csoport felületén, a konferencia címe a Élethosszig tartó tanulás: XXI. századi oktatási paradigma vagy múló divat? volt. Az előadást Halász Gábor professzor úr prezentálta, és 3 fő gondolat köré csoportosította. Először is azt tárgyalta mi volt régen, honnan indult az  LLL felfogás. Másodsorban azt mutatta be hol állunk most, harmadszorra pedig összefoglalóan felvázolta hová, merre tartunk, milyen fejlődési irány rajzolható ki.
Mi volt az elmúlt években?
A huszadik század '60-as '70-es éveiben a Life Long Learning csupán, ahogy Halász Gábor professzor úr is fogalmazott elvont eszme volt. Egyfajta idealista felfogás. Fordulat a '90 években állt be a területen, amikor is a Delors jelentés felnyitotta Európa szemét. Itt ismertette milyen intézkedések folyamata indult el azzal, hogy felismerték Európa problémáira- melyek a foglalkoztatás alacsony számai, munkahelye számának stagnálására voltak- az oktatás lehet a megoldás.
 Következő lépcsőfok a OECD 1996-os miniszteri szintű találkozója volt, ahol az LLL politikai elfogadása megtörtént. Továbbá kirajzolódott az a négy elem, ami köré a változásokat csoportosítani lehet. Ezek a következőek voltak: a tanuló egyénre való fokozottabb figyelem, önszabályozó tanulásra való hangsúlyhelyezés, a nem formális tanulásra való figyelemfelkeltés és nagyobb arányú elfogadása, az életút egészével kell számolni, ha tanulásról beszélünk. Ezekből az elvekből  levezetve ismertetésre kerültek a operacionalizálás lépései. Az első lépést a Memorandum, az egész életen át tartó tanulásról szóló Európai Uniós dokumentum megjelenése jelentette. Második lépést az adatok mérhetővé, számszerűsíthetővé tétele adta. Ezen a blokkon belül az egyes standardokat ismerhettük meg, melyek vizsgálatával rangsorolhatóvá válik az LLL politikában, intézményekben való megvalósulásának szintje. Itt mind kanadai, mint  európai példát egyaránt felsorakoztatott az előadó. Az operacionalizálás harmadik lépcsőfoka a kvalifikációs reform volt 2006-ban, mellyel az LLL szellemiség a mélyebb rétegeit is elérte az oktatásnak, ez megteremti a kommunikációt a munka és oktatás világa között.
Mi van ma, hol állunk ?
Az előbbi gondolathoz kapcsolódva, és ebből levezetve ma a Delors jelentésben megfogalmazottak gyakorlati megvalósítása zajlik. Felértékelődik a képességek, kompetenciák, fontossága. Vagyis a papírok, formális végzettségek világából eltolódunk a valós képességek irányába. Ahogy az angol fogalmaz : a skills policies egyre meghatározóbbá válik. Itt tudnék Ollé tanár úr gondolataival azonosulni, hiszen ő is arra utalt, mennyire fontos az, hogy a kompetenciáinkat fejlesszük és lépést tartsunk a fejlődéssel. Nekem pedig az a példa jutott eszembe, hogy egy állásinterjún ma már nem csak papírokat kérnek, hanem próba munkát, stresszinterjút és emellett még számtalan egyéb követelménnyel állítanak szembe minket. Tudjuk ennek nem más a célja, mint hogy a kompetenciáink felmérhessék. Valahogy így értelmezi most a világ a munkaerőpiac és az oktatás viszonyát.
Mik a várható tendenciák?
Arra következtetésre jutottunk összefoglalásképpen az előadás végére, hogy a keresleti oldalra helyeződik át a hangsúly. A fejlődés iránya továbbra is a képességek és azok fejlesztése lesz, hiszen ez adhat majd egyedibb tudást. 
Az országoknak és az oktatási intézményeknek pedig ebbe a fejlődésbe kell bekapcsolódni és megújulni.
Azt hiszem a konferencia rávilágított arra, milyen elvárásokkal fogunk mi leendő andragógusok a munkaerőpiacon, illetve munkánk során találkozni.