Átértékelés, nyitás az új felé...

Az eddigi tények és tévhitek a kurzussal kapcsolatban kezdenek reális képet ölteni, az első igazán tanulással töltött óra után. Kirajzolódik mire is akarják az előadások a figyelmet felhívni. Úgy érzem az órán feldobott gondolatébresztő elképzelések valóban arra sarkallnak minket, hogy foglalkozzunk a témával. Még akkor is ha ott a hivatalos keretek között nem is reflektálunk rá.

A tanulmányaim során számtalanszor találkoztam a kifejezéssel információs társadalom. Azonban mindeddig senki nem hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem igazán használom ki előnyeit, és talán némi fogalomzavar is keveredik az elképzeléseimbe. Rá kellett döbbennem: elenyésző százalékát használom a technikai eszközöknek, és még életemben nem osztottam meg szellemi termékeimet az internet felhasználóival. A tanár úr provokatív kérdései hatására, mélyebben is  elgondolkodtam. Igyekeztem komoly érveket indokokat keresni, hogy megvédjem magam. Végül arra jutottam, hogy egyszerűen csak bennem is a sztereotípiák élnek, melyeket a napi rutinból szedtem magamra. Igaz volt az órai példa nem várhatjuk el, hogy a  képzések majd formálnak miket, anélkül, hogy mi nem teszünk semmit. Másodsorban azt is be kell vallanom nem éreztem hiányát, például a blogolásnak. Remélem a kurzus kapcsán, megszeretem ezt a dolgot és valamennyire magamévá teszem ezt a  felfogást. Az a gondolat nyugtat, hogy a technikai fejlettség mindig előbbre halad annál mint amit a társadalom követni képes. Én ezt nem érzem olyan rossznak hiszen nem is kell feltétlenül mindent átvenni, napi szinten használni. Illetve úgy gondolom az emberek, a társadalom lassan kiszelektálja azt amire igazán szüksége van, ebből a szemszögből  tehát pozitív a választás lehetősége.

 Itt kapcsolódnék az órai vázlathoz-az oktatás terén a lemaradás jelentős. A metrón az iskolába menet Korányi Tibor Pszichológia és didaktika ellentmondások az andragógia világában című könyvét olvastam. Első fejezetben az író épp arra hívja fel a figyelmet mennyi szakirodalom van és mégis mennyi megoldatlan probléma. Tessék egyből szembe is állunk a problémával, andragógus hallgatóként új számunkra szinte minden amiről a tanár úr beszél és amire figyelmünket felhívja. Félünk információt megosztani és a technika széles tárházát nem állítjuk a tudás bővítés szolgálatába. Ide csatolható a ma megismert wikipédia effektus is. Mindenki azt mondja a felület rossz nem megbízható. Felmerült a kérdés tettünk e valamit azért, hogy jobb és megbízhatóbb legyen? A válasz részemről: nem, valamiféle felelősség lerázás történik ezáltal, hiszen azt az illúziót hisszük el, hogy nem rajtunk múlik. Védekezünk az idővel, de jogos a válasz, nem lenne-e jobb egyszer javítani valamit, mint toldozni foltozni folyamatosan? Ez a tény és a többi hasznos felületen tapasztalható passzivitás is megerősíti bennem a tudatot, hogy szemléletváltásra van szükség, talán köztünk a kurzus hallgatói között elindul ez a fajta változás. Kilépünk a kényelemből amit eddig megszoktunk és elkezdünk egy másfajta kényelmet kihasználni?

Informális társadalom fő témaköreire adott reflexiók.

Versenyképesség, miszerint javulnak az esélyeink a munkaerőpiacon. Elmosódnak a határok az országok között. Én ezzel csak részben tudok azonosulni, mivel amennyire közelednek is egymáshoz, úgy távolodnak is el az egyes rétegek, egyre nagyobb szakadások következnek be. Elég csak egy országon belüli különbségekre gondolni, és hol van még ettől az egyes országok közti különbség. A lehetőség véleményem szerint egyenlőre csupán egy magasan kvalifikált réteg számára elérhető. Ahogy az órán is lezártuk, majd a jövő mutatja meg igazán a végkifejletet. A forradalmasított életmód pedig, mint látjuk egyenlőre elég lassan köszönt ránk, sok változást hoz magával. Átalakul a munkához, időhöz és szabadidőhöz fűződő viszonyunk.

"Nyitott mondatok"

Felhívás, ne paranoid módon álljunk az internethez és felhasználásához. Lássuk meg benne a pozitív lehetőséget. Pozitív példák az interneten megvalósuló csoportokra. Elgondolkodtató miért is nincs andragógia csoport, miért nem használjuk fel a lehetőségeket arra hogy tudásbázist hozzunk létre? Itt is szembeötlő a korábban is tapasztalt közöny és elhárítás. Vajon lesz a provokációnak hatása ránk?

Online tartalmak felhasználásában javulás tapasztalható véleményem szerint. Ahogy egyre elterjedtebb az internet, az  e-bookok az intézmények is egyre inkább elfogadják az internetes forrásokat. Persze a blogbejegyzések még nem esnek ebbe a kategóriába, de azt hiszem kellő szűrő rendszer nélkül ez nem is baj. A gyakorlat és az igény ennek módját is megteremti a közeljövőben.

A  mikrokörnyezet átalakulását magamon akkor kezdtem el először érzékelni, amikor főiskolára kerültem, korábban nem kellett minden tanulási lépéshez számítógépet használni. Most másodszorra is valami hasonlót érzetem mikor konzultálni Second Life programban kell és az óránkat online közvetítik. A facebbokot pedig, mind tudásbázist használom, nem mint szórakoztató eszközt.

Az óra egyik központi gondolata az idő volt. Az idő ami kezd átalakulni, hasonló nagy mértékű változás érezhető, mint a szabadidő megjelenésekor. Napjaink feladata: meg kell tanulnunk az időnket menedzselni. Időnk kevés van, információnk pedig sok. Együtt  kell tudnunk élni azzal, hogy mindenről nem tudhatunk. Az információ jóval meghalad bennünket.

Számomra ezek voltak az óra legfontosabb központi gondolatai, melyek ihletet adtak. Ennek tükrében átértékelődtek az eddigi elképzeléseim.  Fel kellett ismernem, hogy az új felé nyitni nem csak jó dolog lesz, de lassan egyfajta elvárás is.

A Do Nothing for 2 Minutes tesztet megcsináltam, bevallom blogírás után számomra nagyon jót tett a 2 percnyi pihenés.