A tanítás és tanulás rendszerelméletű megközelítése

1.1.  Tanulás és tanítás a kulturális evolúció rendszerében

A tanulás velünk született képességünk. és úgy kell rá tekintenünk, mint az élet természetes velejárójára. A világból felvett információink átalakulnak, ezekből építjük ki saját modelljeinket, hipotéziseinket. A belső világmodelljeinket a már meglévő agyi reprezentációink folyamatosan alakítják.

A fejlettebb állatfajoknál a tanulás általános képesség, mely főleg a túlélést segíti elő számukra. A változó jellemzőkre adott válaszminták a genomok zárt csoportjában rögzülnek már a fogantatás pillanatában. A zárt kész programnak vannak azonban nyitott elemei melyeket az életünk során egészítenek ki, gondoljunk csak a számukra betanított elemekre. A természetes szelekció által azok az egyedek képezek tulajdonságaikat átörökíteni, amik a legalkalmasabb programokat tartalmazzák. Ezáltal valósul meg a faj környezethez való fokozatos egyre hatékonyabb alkalmazkodása. A rendszerelmélet alapján a genetikai átadás is értelmezhető tanulási folyamatként. A génekben felhalmozott tudás a faj tudása. A fajok genetikai tanulása mellett meg kell említeni az egyéni tanulást is melyre már a legegyszerűbb élőlények is képesek. A környezet modellezése ahhoz való alkalmazkodás a fejlettebb gerinceseknél jóval fejlettebb. A genom a zárt információs rendszerünk, míg az agyunk a nyitott. A programozott tudásaink egy része újraírható. Az agyunk akárcsak egy számítógép folyamatosan frissül a beérkezett információk pedig már a valóságértelmezés ilyen elemi szintjén is virtuális. Az állatok az inger- válasz világába vannak zárva és nem férnek hozzá szabadon tudásaikhoz, azokat adott szituáció hívja elő. Az ember elméjének különleges fejlődése, hogy lassan elkezdett hozzáférni szabadon a szerzett információkhoz, megtanulta átadni, tanítani. Ez a folyamat a kulturális evolúció, amelye kezdetben a biológiai evolúcióval együtt fejlődött, majd a homo sapiens megjelenésével vált külön fejlődési iránnyá.

Kulturális átadás

A kulturális átadás tulajdonképpen a kulturális evolúció feltétele, mely abban különbözik a biológiaitól, hogy a megszerzett tapasztalatokat át tudjuk egymásnak adni. Ennek formái az állatvilágban is megjelentek. Az embernél az utánzásos tanulást, tanítás alapján való tanulást, együttműködéses tanulást soroljuk ide. Egyedülálló tulajdonságunk a szociogenezis, melynek lényege hogy képesek vagyunk valós vagy virtuális együttműködésen alapuló találékonyságra. A kulturális átadás az ember fejlődéstörténete során, kognitív habitus láncolatokon keresztül valósul meg. A folyamat a főemlősök epizodikus elméjétől a mai ember mentális világához. Merlin Donald koncepciója, hogy az átadás adaptációkon keresztül több lépésben, ezek folyamatosan új kommunikációs formák megjelenését hozták magukkal. Az új formák nem szüntették meg a régieket, a mai elmeszerkezetben is fellelhetők, annak funkcionárius részét képezik. Donald továbbá egy evolúciós kontinuumban egyesíti az ember pszichikus fejlődésének biológiai, kulturális, technológiai faktorait.

Mimetikus kultúra

Az ember sajátos kulturális manifesztációjának első lépése. A szó görög eredetű utánzást jelent. Az mimézis, utánzás tudatos, szándékos, de nem nyelvi. A Homo erectus, kognitív univerzuma, a Homo sapiens megjelenéséig tart. A mimetikus és epizodikus elme közti különbségek: a külvilág eddig nem tapasztalt új értelmezése, lehetővé vált a reprezentációk újraírása, amelyek egy része mások számára is átadhatóvá váltak. A legfontosabb kognitív információk a belső reprezentációkban tárolt információk lettek. A külvilág modelljei finomodtak, képessé vált a faj az önreflexióra. továbbá a szándék és gondolat tulajdonítás műveleteire. A szándéktulajdonítás esetei már a főemlősöknél is felfedezhetőek, de semmiképpen sem olyan intencionálisan mint az embernél. Az osztott intencionalitás közös célokat. koordinált cselekvési terveket és közös figyelmi jeleneteket foglal magába. A társakkal való együttműködés hozta megával a kommunikációs kényszert. A mimézis az első kommunikációs forma még a nyelv előtt. A mímelésnek köszönhetően jelent meg először a közös tudás, a másokkal megosztott realitás új virtuális világa. A Homo erectusnál kialakult és genomjaiban rögzült a pedagógia a hatékony tudástranszfer. A pedagógia az evolúció designja és a gyerek már születésekor tudja az öt körülvevők, mind tudásforrást jelentenek számára. Donald rávilágít arra a tényre, hogy egyes ma élő társadalmakban a mimézis révén tanulnak. A mimézis minden pedagógia integráns része, és alaprétege.

Mitikus kultúra

A mimetikus kultúra nagyon sikernek bizonyult csaknem egy millió évig fennmaradt. Ezen időszak alatt a Homo erctus csoportokat jól működő közösségeket alakított ki. Az idő csaknem megállt ebben a világban ennek egyik oka az is lehetett, hogy az akkori tudás még nagyon az epizodikus elemekre épült. A változás a beszélt nyelv kialakulásával következett be, mely biztosította a hatékonyabb kommunikációs formát. Donald szerint a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre. A Homo sapiens számára ez tette lehetővé a világ finom analízisét. A nyelv megjelenése után, folyamatosan alakultak ki a jelek és azok rendszerei. Megjelent a modellezés új szintje a szimbolikus invenció. Médiumváltás történik, az információk továbbadása már nem a test által valósul meg, hanem a hangképző szervek által. Megszületett az első absztrakt szimbólumrendszer a nyelv. A beszélt nyelv alapvető fontosságú a tudásátadásban, egyfajta tanítási tanulási médium. A nyelv mai napig meghatározó szerepű és hétköznapi életünk elképzelhetetlen nélküle.

Teoretikus kultúra

Az emberi információkezelés legújabb dimenziója. Lényege abban áll, hogy a szimbólumoknak az új osztályát felfedezték fel: külső grafikus reprezentációk készítésének feltalálása. Vagyis „vizuoszimbolikus” újítás, mely alapvetően ismét magával hozta az ember környezetének változását. Kihelyeződtek a tároló rendszerek, már nem csak az agyunk tárolt emlékképeket, hanem fizikálisan megfoghatóvá váltak ezek az élmények. Új feladat volt a szimbólumrendszerek kialakítása, és annak dekódolásának elsajátítása. Az ilyen módon összegyűjtött tudást főleg a bal agyfélteke kezeli. A felvett információk miatt a képzelőerőnk is elindul, ennek központja jobb agyfélteke. Ez az epizodikus tudásunk központja. A területek együttműködésének jó példája az olvasás, hiszen a ball agyfélteke dolgozza fel az információt, melyre a jobb agyfélteke képeket konstruál. A teoretikus kultúra megjelenésével a tudás átadás tér és idő függetlenné vált, illetve az átadható tudás nagysága is kiszélesedett. Az írásbeliség átalakított a társadalmakat, lehetővé tette számukra a fejlődést. Ahogy Hajnal István írja az eddig simán egymás mellett gördülő kerekekre fogak kerültek ez által. Átalakult az emberi tudat szerkezete, új távlatokat nyitott az elvont fogalmi gondolkodás, a bonyolultabb jelentéstartalmi összefüggéseket felismerni képes reflektáló elme előtt.

A modern iskola is az írásbeliség fejlődésével a nyomtatással alakult át. Kialakul a Gutenberg galaxis, amiben minden olyan külön helyet foglal el, mint a betűk az írás során. A padok a teremben a termek egymástól külön. Megteremtődött az információ tudás specifikus lineárisan egymásra épülő átadása. Az információ átadás az iskola egyfajta elkülönítési alapként szolgál, a munkamegosztásban betöltött hely szerint. Ez a szerep és merev kialakult klasszikus tanítási formák egészen a 19 század végéig bebetonozva maradtak. Ekkor jelentek meg az első reformpedagógiai törekvések, azonban ezek sem bizonyultak igazán áttörőnek. Felmerül a kérdés, mi okozza a tradicionális oktatás rendíthetetlen ellenállóságát?

Az elektronikus média és a hálózatok világa

A nyomtatással készült szimbólumtároló eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan Gutenberg galaxisnak nevezte el. Az elektronikus médiumokat Marconi és Edisoni konstellációnak híja- a kérdés a következő vajon ez az új változás alapvetően átformálja-e a könyvbeliségen alapuló világunkat, és ez által az egész társadalmat. A kutatók között sincs a kérdésben egyetértés, egy biztos a kognitív habitus újra változóban van a kérdés az milyen horderejű lesz a korábbi változásokhoz képest. A számítógépek, az algoritmusok világának megismerésével új lehetőségek nyílnak meg számunkra. A számítógépeken, szoftvereken túl a Gutenberg galaxisnak a telekommunikációs eszközös rohamos fejlődésével is fel kell venni a versenyt. A fejlődés gyors volt, hamar eljutottunk napjaink vezérmédiáihoz a televízióhoz és az internethez. A világháló a föld minden lakójának megadja a globális kommunikáció lehetőségét.”Bármit, bármikor” érzést okoz. Bárhol bárkivel beszélhetek, bárkitől vásárolhatok stb. A bővülő hálózati közszféra révén, egyre inkább megrendülni látszik a hagyományos oktatás eddig bebetonozott alapja. Ez az oktatás minden szintjén komoly kihívásokat jelent. A szakma fontos feladata a kihívásokra adandó válaszok megtalálása.

Szimbolikus környezetek és kognitív habitus 21. század elején

Az első fontos lényegi kérdés az új kognitív habitus miben más, miben új az előbbiekhez képest. Az összehasonlítás alapjául a KTR eszközköznek tekinthető könyvlap és számítógép képernyője mindkettő reprezentatív példája korának. 

A kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy a digitális médiumok sora nem hozott kiemelkedően újat. Saját véleményem szerint, ha vizsgált kontextusban nem is hozott nagy eredményt, szerepe egyáltalán nem tekinthető haszontalannak. Az internet a maga módján jelentősen megkönnyítette életünket, még ha hozott is magával gondokat.